Hála

By: | Tags: , | Comments: 0 | december 9th, 2015

Az egyik nap a hálával foglalkoztunk az órán, utána úgy éreztem, hogy ezen a téren egy kicsit elsumákoltam a dolgot. Na, nem az órát, inkább az itthoni és a saját magammal történt számvetésre gondolok. Ahogy a karácsonyi ajándékokat féltve, titokban gyűjtögetem a szekrényben, rájöttem, hogy túl jó dolgom van, csak éppen nem vettem észre. És ekkor kezdtem el kicsit jobban foglalkozni a hála kérdésével. Olykor avitt kifejezésnek tűnik, eltűnt a panaszáradat, az elégedetlenkedés ködében, pedig, amikor számba vettem, vajon miért is lehetek hálás olyan jó érzéssel töltött el, hogy szinte lelkiismeret furdalásom lett. Nem foglalkoztam eleget azzal, amim van, csak arra koncentráltam, hogy mim nincs. Aztán egy kicsit utánanéztem.

Mi az a hála?

A szó a latin „Gratia” szóból ered, aminek jelentése hálás és a jóságra, kedvességre utal, valamint az adás és a kapás gyönyörűségére. A hála az a leggyakoribb egyedi, pozitív érzelem, aminek hatását az emberek többsége megtapasztal életében. Mégis, manapság olyan, mintha már nem is éreznénk, mindenki azon stresszel, hogy eljusson valahova, amit nem is ismer, megkapjon valamit, amiről az sem tudja, hogy micsoda. Pedig a pszichológiai vizsgálatok kimutatták, hogy a hála, vagy nevezzük akár köszönetnek a már meglévő, vagy megkapott dolgokért, vagy számunkra evidensnek számító dolgokért, segít aktiválni a lelkünkben a szeretet és az öröm érzését.  A hálában nincs kényszer, elköteleződés, egy teljesen spontán érzés, amelyért nem várunk viszonzást és hálánk sem várt viszonzásként nyilvánul meg. A hála ma már sajnos legtöbbször vallási közösségekben maradt fenn, azok számára világos és egyértelmű hát a hála, akik templomokba járnak? És valóban csak Istennek tartozunk hálával? Vagy egy eszköz arra, hogy elérjük az elégedettséget, és a jólétet?
Dr. Robert Emmons amerikai pszichológus Thanks! című könyve foglalkozik a hála megélésével és testre, lélekre gyakorolt hatásával: Emmons úgy véli, a klasszikus hála értelmezése egy mesterkélt fogalomra és viszonyulásra épít. Ám az igazi hála megéléséhez nincs szükség semmilyen jótevőre. A hála leginkább az élet jóságában, a jó dolgokban való hitben és azok elismerésében rejlik. Egyszerűen, tekintsünk úgy minden jó dologra az életünkben, mint ajándékra.
Azt hiszem karácsonykor az ajándékokkal is a hálámat fejezem ki azoknak, akik körül vesznek, és megszépítik a napjaimat, boldogságot, örömöt és napfényt hoznak olyankor, amikor a legnagyobb szükségem van rá. (Na és persze a nők imádnak vásárolgatni, még akkor is, ha nem magunknak teszik.)
A pszichológiai kutatások kimutatták, hogy gyakran nem a külső körülmények miatt, hanem pont saját magunk miatt vagyunk stresszesek: haragszunk az előttünk haladó kocsi vezetőjére, mert túl lassan megy, félünk attól, hogy holnap már nem fogunk tudni bemenni dolgozni, mert nem lesz hova és szomorúak vagyunk, ha nem a mi elvárásaink szerint alakulnak a dolgok. Ezeket az érzéseket a szeretettel és örömmel ellensúlyozni tudjuk, s bármilyen meglepő, ezek is mind magunkból fakadnak. De sokszor nem egyértelmű, mi az öröm, s nem mindig egyértelmű a szeretet érzése sem.
Erre lehet egy megoldás, ha megtanuljuk megélni és kifejezni a hálánkat. Segít felismerni és értékelni a jót az életünkben, nyugtató és gyógyító hatású. Ha hálás vagy valamiért, akkor egyszerűen megengeded magadnak az örömöt, s ettől nem csak te leszel boldog! Egy nap Levente azt mondta, hogy olyan jó, amikor mosolygok, s rögtön bűntudatom lett minden egyes olyan percért, amikor ráncoltam a homlokom, s azóta tudatosan mosolygok. Próbálok persze nem fogkrém reklám lenni, de próbálom nem csak megfogalmazni, hanem megélni is a hálát minden egyes nap: hiszen ez hozza igazán mozgásba a lelket; nem a tudat, hanem az élmény emel fel.
A legtöbb vallásnak is egyik alapköve a hála, azaz az égiektől kapott kegyelem elismerése és méltánylása. A hálaadó ima nem egyszerű ima, a fohászkodás ellentéte. Nem kérünk, hanem megköszönünk. Gondold végig, hányszor kérsz? S milyen gyakran fejezed ki a háládat. Pedig a stressz csökkentéséhez, a kiteljesedett élethez szükség van arra, hogy értékeljük, amit kapunk, hogy észrevegyük a másoktól, máshonnan eredő, segítséget, a pozitív fejleményeket. Ha megtanulsz hálás lenni, ki tudod fejezni a megbecsülésed, boldogabb, energikusabb, segítőkészebb, empatikusabb leszel. Vagy csak a gyermeked fogja megjegyezni, hogy milyen jó, hogy sokat mosolyogsz (J).

Hogyan légy hálás?

Hálásnak lenni nem egyszerű, minden nap gyakorolni kell, de megéri. Kezdetnek vezess egy hálanaplót: írd le, hogy aznap, vagy az adott héten minek örülhetsz, de így év végén azt is összegezheted, hogy milyen jó dolog történt veled ebben az évben. Egy a fontos, hogy tudatosítsd magadban, hogy milyen pozitív dolgok történtek veled, kik segítettek és miért is tekintheted magad szerencsésnek. Ha ezeket mind sorra veszed, feltárulhat előtted, hogy mennyire vettél egyes jó dolgokat természetesnek, magától értetődőnek, és mennyire figyeltél a jó dolgok mögött rejlő segítségre mások részéről. A hála egyértelmű olyankor, amikor jól mennek a dolgok, de mi történik, ha az életünket sorozatos csapások érik, s úgy látjuk, velünk soha semmi jó nem történik? Fogalmazd át magadban a rossz történéseket is: gondolj bele mélyen, hogy mi volt pozitív benne. Biztosan volt, hiszen a jó és a rossz egyensúlya az élet minden pontjára igaz. Ha rossz dolog történik, abban is van – ha még egy parányi – jó is.
S végül legyél hálás magadnak is, hiszen, amit elértél, s minden jó dologhoz, ami veled történt elsősorban te kellettél. Ha majd a karácsonyfa előtt megfogod a szeretteid kezét, egy pillanatra ezek is jussanak az eszedbe, akkor lesz igazán teljes az örömöd!

Leave a Reply