Hogy kerültem én ide?

By: | Tags: | Comments: 0 | október 27th, 2015

Ha valaki 5 évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy jógát fogok tanítani, az a legkevesebb, hogy furcsán néztem volna rá. Pedig, ha a mai eszemmel végiggondolom a jóga jelentette az egyedüli utat ahhoz, hogy megtaláljam magam, és egy emberi roncs helyett, vidám, boldog és szerető anyuka, feleség és nő legyek. Nem, nem fogom a kisgyermekkoromtól kezdeni, de talán nem vagyok egyedül, ha azt mondom, hogy saját gyógyulásom útja vezetett mélyebbre és mélyebbre a jóga erdejébe, s segített oda, ahol most vagyok.
l10
Már évek óta jártam hot jógára (ez egy fűtött teremben végzett gyakorlatsor, amely elsősorban fizikai gyakorlást jelentett a számomra. Izzadtam, mozgattam az izmaim, nyújtottam, de amint kiléptem a jógateremből, magam mögött hagytam mindent, csak az érzés marad meg még egy pár rövidke órára. Lassan teltek, múltak az évek: született még egy kisfiam, elköltöztünk a belvárosból, kialakult a családi kis életünk és visszatértem az irodai munkámhoz. Akkor ott elérkeztem egy ponthoz, amikor úgy éreztem, hogy változásra van szükségem. Te jó ég! Újabb változás? Hiszen ebből állta az elmúlt 5 évem? Mégis úgy éreztem, ez így nincs jól. Nem fogyókúra, vagy leszokás a cigiről, nem tudtam, hogy mit kellene csinálni és szerintem ez rosszabb, mintha tisztában vagy vele. Én egyszerűen azt éreztem, hogy változtatnom kell. De min? És fogtam magam és elmentem egy olyan táborba, ahol igazán senkit sem ismertem. Három vadidegen csajszival utaztam ezer kilométert és meg sem álltam Toszkánáig, ahol egy héten keresztül csak jógáztam, sétáltam és elmélkedtem. Nem tudom elégszer megköszönni a lányoknak, akikkel nem csak együtt utaztam, hanem egy szobát is megosztottam, hogy bölcsességükkel és világlátásukkal egy új látásmódot nyitottak meg nekem. Akkor, ott, ezer kilométerre a gyerekeimtől, férjemtől, az otthonomtól rájöttem arra, hogy mit is kell tennem.
l11 Évek óta erre készültem, csak nem tudatosult bennem. Zsuzsi, Eri és Banyó segítettek abban, hogy megtaláljam a helyes utat, a számomra helyes utat. Órákat, volt, hogy estéket beszélgettünk végig együtt, mindannyiunknak meg volt a maga története, és milyen érdekes volt hallani, tanulni ebből. Megértették velem, hogy ha valamiben nem érezzük jól magunkat, de nem merünk kilépni belőle, az nem csak nekünk, hanem a környezetünknek, a családunknak is feszültséget szül. Rájöttem, hogy nekem a munkám rengeteg olyan feszültséget okozott, amely miatt már otthon sem tudtam lazítani. Nem volt kérdés, lépnem kellett.
A jóga és a tanítás két szerelem. Magamtól végzem, nem törekszem rá, mégis örömet okoz. Mikorra hazaértem Olaszországból már pontosan tudtam, hogy mit és hogyan fogok csinálni. Megkerestem a számomra elérhető jógaoktatói tanfolyamokat és beiratkoztam. A munkahelyemet otthagytam és ezerrel vetettem bele magam a tanulásba. Ehhez persze Imi, a férjem teljes támogatására volt szükség, hiszen ha ő nem ért egyet a döntésemmel, akkor magamban millió dolgot is elhatározhattam volna, a megvalósítás már nem ment volna simán. Gerinc- és yin jóga oktatói tanfolyamot kezdtem. Miért éppen ezeket? Olaszország előtt nem jártam yin jógára, de utána viszont rájöttem, hogy ez az, amelyre nagy szükségem van. És nem csak a nyújtások miatt. Az órán olyan érzelmi blokkok oldódtak fel bennem, amelyekről nem is tudtam, hogy az évek során csak tároltam és tároltam, csak a nehéz elalvásokra, a szorongást okozó gondolatokra és a rágódásra emlékszem. A jóga alapvető változást hoz az életünkbe, tudom, hiszen az enyém is változott. Nem azt mondom, hogy egyik óráról a másikra, várjuk a nagy csodát. Ez a kiteljesedés belülről, indul, magunkból, majd behálózza az egész életünket, kapcsolatainkat, látásmódunkat, a hétköznapokhoz való hozzáállásunkat.
l12A minap egy boltban jártam, ahol az eladó hölgy egy kérdésemre igen durva és elutasító volt. Ha azt a sémát követem, amelyet nap, mint nap a gyerekkoromban láttam, hozzávágtam volna az első dolgot, ami a kezembe akad és kiviharzottam volna a boltból. De nem így tettem, odamentem, és megöleltem, a hölgy csak elmosolyodott és elnézést kért. Lélekben szinte adott a pillanat, ahelyett, hogy elvett volna. A jóga fizikai és mentális gyakorlása olyan erőt és kapaszkodót ad a mindennapi nehézségekhez és az örömök feltétlen átéléséhez is, amit e sorok között én Nektek soha nem fogok tudni átadni. A jógát meg kell tapasztalnotok, és ne sajnáljátok rá az időt!
Ma már ott tartunk, hogy az egész család jógázik. Kicsik, nagyok. És minden percét, pillanatát élvezzük. Egyre több emberhez tudom eljuttatni a jóga adta örömöket, látom, ahogy megkönnyebbülve, felüdülve állnak fel a jógamatracról, mesélik az élményeiket az óra utáni érzésekről és akkor úgy érzem, hogy megérkeztem. Ez az én utam…

Leave a Reply