New York-i jógatúra

By: | Tags: , , , , | Comments: 0 | szeptember 10th, 2018

Pár éve rengeteg időt töltöttem jógastúdiókban. Akadt olyan nap, hogy két órára is elmentem. Amikor az ember tanul, gyakorlatot szerez, inkább stúdiókba jár gyakorolni, aztán megérkezik az otthoni gyakorlás sugallata, amikor már a saját testünkön kezdünk el kísérletezni, és nem szeretnénk feltétlenül követni egy-egy oktató által felállított szekvenciát. Ám, ha egy olyan helyre téved az ember lánya, mint New York, elengedhetetlen, hogy az Empire State Building és a Szabadság szobor mellett a helyi jógakultúrát is felfedezze. New Yorkban legalább annyira népszerű a jóga, mint nálunk, sőt, nem cask a jóga, pilates, futás és minden táncos edzés. Több világvárosban jártam már jógastúdiókban, de itt is az a jellemző, hogy egy stúdióban nem három-négy órát tartanak egy nap, hanem legalább tizenkettőt. És így volt ez Amszterdamban is, pedig ott a lakosság száma nem éri el az egymilliót. Pedig a jógaórák semmivel sem színvonalasabbak a hazaiaknál. Sőt, itthon számos igazán jó oktatótól lehet tanulni, akik bármikor felvehetnék a versenyt a nemzetközi vizeken is.
Az USA egyik legnagyobb városában minden jógastílust ki lehet próbálni: van astanga, Bikram, vinyásza flow, hot jóga és szabadtéri gyakorlás a Midtown-i Bryant Parkban. Az órák ára viszont meglehetősen borsos, a rendes drop-in, azaz egy alkalmas óra 25 és 35 dollár között mozog, amely folyó árfolyamon számolva hét és tízezer forint közötti összeget jelent. És ez cask egy egyszerű hatvan perces csoportos óra. Ha szeretnél még matracot, vagy törülközőt, az mind, mind feláras. Ezért viszont nagyon elegáns, rendezett, tiszta jógastúdiót és öltözőt kínálnak. Többen riogattak itthon, hogy Amerikában nem kényeztetik el annyira a vendégeket, mint itthon: ne számítsak öltözőre, és zuhanyzóra, örüljek, hogy letehetem valahova biztonságos helyre a táskámat. Ennek ellenére a legtöbb helyen, ahol jártam (a 8 nap alatt 7 órán voltam), többnyire magas színvonalú kiszolgálásban volt részem. Előre köszönöntek, nem egy unott képű recepciós fogadott és online bejelentkezhettem, így nem kellett mindig a bonyolult magyar nevem kibetűzésével fáradnom a pultnál.
Ám egy nap, miután a zsebemet eléggé megviselte a napi szintű jógaórák díja, úgy döntöttem, egy kicsit lejjebb adok, és meglátogattam egy úgynevezett adományos órát (a koncepció az volt, hogy  . Maga a foglalkozás 8 dollárba került, de mivel hot jógaként hirdették, béreltem matracot és törülközőt is 2-2 dollárért. Egy lerobbant lépcsőház negyedik emeletére másztam fel és már akkor rossz érzés fogott el. Egy függönnyel elválasztott terem szélén ücsörgött az oktató, akinél bejelentkeztem és udvariasan megkérdeztem, hogy van-e zuhanyzási lehetőség. Mosolyogva közölte, hogy sajnos nincs, de nagy boldogan beszámolt arról, hogy van egy öltözőjük és egy WC. Megkérdeztem, hogy ez hot jóga-e, mire azt válaszolta, hogy igen, de mivel aznap nagyon meleg volt, nem kapcsolnak fűtést. Nos, sokan nem bírják, ha meleg van és folyik róluk a víz, de nekem akkor épp arra volt szükségem, s nálam tudvalévő a hot jóga nem 30 fok, hanem legalább 40. Mit volt mit tenni, bementem. Maga az óra is nagy csalódás volt, egy langyos kis slow flow, semmi levezetés. Örültem, hogy nem fizettem 12 dollárnál többet.
Annál nagyobb meglepetés volt pár nappal később az úgy nevezett hip hop jóga. Először azt hittem, a hip hop tánc mozdulatait fűzik össze a jógával, de nem, egyszerűbb volt a koncepció: hip hop zenét játszottak az órán, teljesen sötétben. Nem volt se világítás, se ablak, csak éppen pár gyenge gyertya. Régen gyakran jártam gyertyafényes órára, mert sokkal nehezebb így gyakorolni, viszont könnyebb az embernek saját magára figyelni. Én is gyakran kérem az órán, hogy egy flow szekvenciát csukott szemmel próbáljanak végezni a gyakorlók, mert egész más élményt lehet megtapasztalni. Mondanom s
em kell, hogy annyian voltak, hogy matrac ért matracot, és nem csak oldalról, hanem előről is, szóval egy intenzívabb hátizom erősítéses hárahajlásban a számban találhattam az előttem álló lábujját, mégis nagyszerű élmény volt. Nem voltak különleges, kitekert gyakorlatok, kezdő, haladó gyakorlatokat végeztünk, mégis nagyon élvezetes volt, lehet, hogy a zene, lehet, hogy a sötét miatt.
Bárhol jártam órán, az oktató sehol sem végezte a sorozatot, csak mondta, hogy mit végezzenek a gyakorlók, és még azt sem mondhatom, mindezt azért tette, hogy javíthasson, mert nem nagyon korrigált pózokat. Itt egyszerűen így szokás. Viszont járnak idősek is az órákra 70 felettiek, és kiválóan végigcsinálnak 90 percet fűtött termekben is. Az egyetlen, amit sajnálok, hogy kimaradt, a szabad téri jóga, de azt hiszem, hogy visszatérek még egyszer és akkor azt is kipróbálom. Mindazonáltal szakmailag inkább csak érdekesség, semmint tudás az, amit nyertem. Talán egy kis önbizalom, hogy mi a kis hazánkban vagyunk annyira jók, mint az oktatók világ egyik legcsillogóbb, legfelkapottabb metropoliszában.

Leave a Reply