Tippek, hogy jól érezd magad a hétköznapokban is

By: | Tags: , , , | Comments: 0 | április 24th, 2019

Mi a nem túl kevés, de nem is túl sok?

Nem vagyok benne biztos, hogy melyik oldalon láttam, de ezt tudom, hogy már az első olvasat után magamnak éreztem azt a kijelentést: „nem túl kevés, de nem is túl sok”. Miért is? Azt hiszem, hogy aki már próbálkozott ellenállni a minél nagyobb fogyasztásra ösztönző marketing hadjáratnak, az tudja, hogy könnyen képes átesni a ló túloldalára: bizonyos dolgokról lemondani, lemondani, aztán pedig átélni egy ideiglenes depressziót az állandó lemondások miatt, míg végül dagadt bevásárlókosárral kompenzálja az elmúlt időszak lemondásait.

Több okból is felmerült bennem a gondolat: az egyik a kisfiam születésnapja. Minden gyerek imád ajándékot kapni, ez nem vitás. Mivel a kis barátok is szerveztek születésnapi zsúrt, így nem volt kérdéses, hogy nekünk is kell. Ez még rendben van. Ám azt viszont már érdemes átgondolni, hogy vajon tényleg szükség van-e arra, hogy két kartondoboznyi játékkal térjünk haza a mulatságból? Habár minden évben próbálom tartani magam, azért az én gyerekeimnek még így is rengeteg játéka halmozódik a szobájukban. Pedig rendszeresen elteszem, majd újra előveszem őket. Egy videóban hallottam, hogy sokszor a tárgyakban keressük a boldogságot, pedig az ezek által kapott poldogság pusztán ideig-óráig tart: egy új tárgy megszerzése után 2-3 hónappal már megszokottnak számít majd az életünkben, s újabb kielégülésre vágyunk. Ezért vagyunk hajlamosak a tárgyak, értékek halmozására. Persze, a gyerekeknek ezt elmagyarázni korántsem könnyű és nagyon nehéz megértetni velük, hogy ha a lemondásra tanítjuk őket, azzal csak nekik akarunk jót. Ez szoros összefüggésben áll a hálával: a lemondás mellett tanuljuk meg értékelni azt, ami van.

Nem tudsz önteni üres pohárból! Töltekezz, törődj magaddal!

Na de kanyarodjunk vissza egy kicsit a nem túl kevés és nem túl sok eléletére. Azt hiszem ezt a svédek fogalmazták meg, egyfajta életfilozófiaként, hasonlóan a dánok hygge elméletéhez. A lényege: megtaláljuk az életvitelünkhöz feltétlenük szükséges, épp megfelelő mennyiséget mindenből. Legyen ez ruha, étel, játék, vagy szórakozás. Egyfajta arany középút tézis. Amióta olvastam, tudom, hogy én is erre szeretnék törekedni: nem szeretnék dolgokról állandóan lemondani: ha finom egy süti, megeszem, ha szeretnék moziba menni, elmegyek, és ha van lehetőségem, akkor elmegyek egy jógaórára. Ezek fontosak ahhoz, hogy a lelki egyensúly meglegyen, de nincs szükség a túlzásokra.

És itt jön képbe a másik ok, ami miatt ez a napokban bekúszott a fejembe: kupon-napok. Állok a sorban a drogériában és látom, hogy egy hölgy előttem dugig rakott kosárral gyorsan, a táskába készített ollóval vagdossa a kuponokat. „Ha már így olcsóbban kapom meg” – néz rám magyarázkodó szemekkel, s én csak mosolygok: szegény… Aztán meglátok egy posztot egy vásárlói csoportban a Facebook-on, ahol őrült tülekedés megy a kuponokért, másodpercenként érkezik komment, mindenki vásárolni akar.

Ők felkészültek…

Hasonló a helyzet az ünnepekkel. Csendélet: tömve az áruház, dugig rakott bevásárlókocsikkal, be kell tankolni, jön a húsvét. Annak idején, szegény apám vásárolt minden egyes ünnep előtt úgy, mintha nem lett volna holnap. Nem azt mondom, kell a felkészülés az ünnepre, de egyébként sem fogjuk magunkat attól jól érezni, hogy háromszor annyit eszünk, mint egy átlagos napon. Sőt! Legyen sütemény, de nem kell nyolc féle, kell sonka, de elég egy darab. Gondoljuk végig, hogy mennyi az elég, és vásároljunk ebben a szellemben, mielőtt levennénk egy újabb terméket a polcról, gondoljuk meg, tényleg szükségünk van erre? Nem csak a testünk, de a pénztárcánk is meg fogja köszönni. Leszoktam a töménytelen mennyiségű nyuszi csokiról is. Ha belegondolok, hogy hány helyről kapnak a gyerkőcök nyuszicsomagot, és minden évben dobok ki belőle jó párat, mert nem tudják megenni..pünkösdre már „lejár a szavatossága” a gyerekek szemében.

Csak tegyünk egy próbát pár hétig: együnk annyit, ami pont elég. Aludjunk annyit, amennyi elég, de ne fetrengjünk az ágyban órákig alvás címén. Ne költsünk többet annál, amennyire épp szükségünk van, és így tovább. Lehet, hogy nem kell napi három kávé, csak egy. Nem kell minden nap az esti sör, vagy az ebéd utáni desszert, lehet, hogy nem kell még egy blúz, karkötő, vagy ing. Meglátjuk, hogy az éppen elég jóval több lesz, mint elég 😊

Leave a Reply