Az újabb fordulat tavaly érkezett el, amikor Észak-Olaszországba utaztam életem első jógatáborába. Itt vettem részt életem első yin jóga óráján. Hát mondanom sem kell, hogy akkor ott Olaszországban a yin talán a legnehezebb jóga óra volt, amin valaha részt vettem, pedig fel sem álltunk a szőnyegről.
Azt hittem soha többet nem tudom összezárni a lábaimat, minden póz olyan volt, mintha szögeket ütnének a csípőmbe.
És ott, akkor értettem meg, mi a jóga.
Egészen addig nem értettem, mi a csudának kell hosszú percekig fetrengeni a szőnyegen a gyakorlás után, hiszen mindent megmozgattunk, mehetünk a dolgunkra.
Pedig az igazi csoda ott kezdődik. Ott az elengedés pillanata. Megszabadulok mindentől, amire nincs szükségem: csak a légzés van és én.
Sokat kellett gyakorolnom, és még most is sokat kell, hogy valóban el tudjak lazulni. A relaxáció számomra a jóga egyik legnehezebb része volt évekig.
Többek között ennek is köszönhető, hogy beiratkoztam yin jóga oktatóképzésére. Ezzel párhuzamosan végeztem el a gerincjóga oktatóképzést. 2015-ben szereztem meg a hatha és flow jóga oklevelet annak érdekében, hogy mégjobban mélyítsem a tudásom a különböző jógastílusokban. A tudás átadása, a tanítás talán már régebb óta nagy szerelmem, saját gyerekeimet is nagy élvezettel tanítom, amikor csak lehet, amire csak tudom. Ez a kettő adja meg számomra a harmonikus munkát.
2017-ben pedig elvégeztem a gyerekjóga oktatói tanfolyamot, azóta a legkisebbeket is tanítom a jóga adta örömökre.
így történt, hogy ott hagytam az irodai marketinges állásom, és úgy döntöttem, hogy a jógával fogok foglalkozni. Csak úgy, ahogy az én tanáraim nekem, úgy én is segítek másoknak is eligazodni ebben az izgalmas, különös, de egyben tökéletes világban. A jóga fogja a kezünk azon a hosszú úton, amelyen haladva magunkra találunk, kiteljesedve, boldogan éljünk, és megőrizzük testünk, elménk épségét még nagyon-nagyon sokáig.
Lívia
