Mit olvass el minél hamarabb? Könyvajánló

Fél év kimerítő, kemény biológia tanulás után alig vártam, hogy olvashassak. Nálam az olvasás meditáció, egy teljes flow élmény, hiszen néha nagyon nehezen tudom a gondolatokat karban tartani, de ha egy jó könyv akad a kezembe, gyerekjáték az egész. A nyári olvasási szezont egy igazán különleges írással kezdtem Khaled Hosseini Papírsárkányok című könyve már régóta bakancslistás, egy nap meghozta futár, pár hétig türelmesen várt a polcon, s végül egy szép pünkösdi hétfőn nekikezdtem.

A történet két afganisztáni fiú barátsága köré szövődött: az eseményeket egy jómódú családba született fiú, később férfi, Amir szemszögéből ismerjük meg, akinek legkedvesebb gyermekkori játszótársa Hasszan, a család szolgájának kisfia. Asszan szintén cselédként dolgozik a házban, nem jár iskolába, így se olvasni, se írni nem tud. Mégis szoros kötelék, a papírsárkányeregetés mély barátságot alakít ki közöttük. Aztán egy alkalommal Amir cserben hagyja barátját, akit kegyetlen módon bántalmaznak, s az egész regényt végigszövi Amir bűntudata, elfogadott gyávasága. Na persze a regény ennél sokkal több, betekintést nyerünk egy olyan ország életébe kultúrájába, amely évekig szinte a sajtó napi témája volt; láttunk háborút, szörnyűségeket, pusztítást és a nyugati ember fülébe az afgán szó a terrorista szinonímájaként égett be. Ugyanakkor az iszlám nem az az őrület, amely a csapból folyik, ugyanolyan békés emberek közösségét alkotja, hit, amely meghatározza a mindennapokat, és a nem mindennapi szokásokat. A kedvenc képem például az volt, hogy úgy kívántak a családtagok egymásnak szerencsét, hogy a fejük felé tartották a Koránt, a szent könyvet és az alatt sétáltak át.

A történet még az afgán stabilitás leghosszabb időszakát hozó Zahír sah király uralkodása idején kezdődik és végigkísérhetjük főhősünk életét az orosz megszállás (amely egyébként különböző források szerint 600 ezer és kétmillió közötti ártatlan civil halálát hozta), majd a tálib hatalomvétel alatt (amikor is durva elnyomást kellett a lakosságnak elszenvednie), tökéletes képet kapva az akkori Afganisztánról.

Mit is tanulhattam ebből a könyvből? Divatos szóval élve: érzékenyítést. Megértést azok felé, akiknek nehéz sors jutott. Elfogadást azok irányába, akiknek más a bőrszínük, más a kultúrájuk, más szokásokkal rendelkeznek. Tudást arról, hogy attól még hogy valaki arab, nem fogja felrobbantani magát a legközelebbi nevezetességet. Érdekes és megdöbbentő volt olvasni egy “helyi” hangot és megismerni egy országot más szemszögből is, és talán ez a regény legfőbb erélye. Kicsit amerikaias a cselekmény, kicsit akciófilmre hajazó részletek bújnak meg benne, de biztos vagyok benne, hogy a valóság sem áll ettől távol: hatalom, amely bármikor lemészárolhat, mert nem úgy áll a szemed, árvaházakba járó pedofil vezetők és menekülés a bizonytalanba ismeretlenekkel, akikkel csak jelen sorsotok közös, de talán jövőtök sohasem lesz.

Vannak könyvek, amelyeknél megbánod, hogy megvetted, és nem a könyvtárból hoztad el. No ez pont nem olyan. Nem egy könnyű, nyári olvasmány, de nem is Dosztojevszkij. Én biztos elolvasom majd még egyszer.

A könyvből 2007-ben készült film: https://www.imdb.com/title/tt0419887/ Érdemes a kötettel kezdeni!

(képek: Femina.hu, Libri, STATravel)